GenderDysphoria.fyi/public/hu/tortenelmi-attekintes.md

---
date: "2022-03-04T19:08:00.000Z"
title: "Történelmi áttekintés a Nemi Diszfóriáról"
linkTitle: "Történelmi áttekintés a Nemi Diszfóriáról"
description: "A nemi diszfória eredete és mai jelentése."
lang: hu
classes:
  - gdb
preBody: '_disclaimer'
siblings:
  prev: /hu/mi-is-az-a-gender
  prevCaption: Mi is az a Gender?
  next: /hu/euforia
  nextCaption: Nemi Eufória
---

# Történelmi áttekintés a Nemi Diszfóriáról

1948-ban a neves szexológus Dr. Alfred Kinsey-t (igen, [*az* a Kinsey](https://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_Kinsey)) felkereste egy nő, akinek fiúgyermeke hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy valójában lány, és hogy valami nagyon rosszul sült el. Az anya ahelyett, hogy megpróbálta volna elnyomni a lányát, segíteni akart neki abban, hogy azzá váljon, akinek tudta magát. Kinsey felkereste a [Dr. Harry Benjamin](https://en.wikipedia.org/wiki/Harry_Benjamin) nevű német endokrinológust, hogy hátha tud segíteni a gyermeknek. Dr. Benjamin ezután kidolgozott egy ösztrogénterápiás protokollt a tinédzser számára, és együtt dolgozott a családdal, hogy sebészeti segítséget találjon.

Benjamin ezután tovább finomította a protokollját, és karrierje során több ezer hasonló érzésű beteget kezelt. Munkájáért nem volt hajlandó fizetést elfogadni, ehelyett elégedettséggel töltötte el, hogy megkönnyebbülést nyújtott ezeknek a betegeknek, és kezelésüket arra használta fel, hogy jobban megértse állapotukat. Erre az inkongruencia-érzésre 1973-ban alkotta meg a kifejezést: Nemi diszfória. Sajnos ez a kifejezés az Egyesült Államokban 2013-ig nem került használatba, az Amerikai Pszichiátriai Társaság a nemi identitászavar kifejezést választotta helyette.

{!{
<div class="gutter print-inline">
  {{import '~/img' images.hbscale
    className="card print-span34 print-center"
    caption="Harry Benjamin Diagnosztikai Skála"
  }}
</div>
}!}

Ha az Olvasó transznemű személy, akkor talán hallotta már Harry Benjamin nevét, de valószínűleg pozitív kontextusban. 1979-ben az ő nevét használták (engedéllyel) a Harry Benjamin International Gender Dysphoria Association (HBIGDA) megalakulásakor, amely kiadta a transznemű emberek számára a Standard of Care (SoC) szabványait. Ez a SoC Harry Benjamin Szabályok néven vált ismertté, és hírhedten korlátozó volt a nemi diszfória diagnosztizálásának módját illetően. A betegeket egy hatfokozatú skálán helyezték el a nyomorúság és a szexuális diszfunkció szintje alapján. Ha valaki nem került az 5. vagy annál magasabb szintre, azaz nem minősült "valódi transzszexuálisnak", általában elutasították a kezelésre.

A probléma az volt, hogy az 5. és 6. szint megkövetelte, hogy kizárólag a saját születési nemedhez vonzódj. Az átmenetnek heteróvá *kellett* tennie téged, nem pedig meleggé, és a biszexuálisok nem voltak megengedettek. Emellett súlyos kellemetlenségeket kellett tapasztalnod a testeddel és a nemi szerveiddel kapcsolatban, és már kezelés nélkül is a valódi nemedként kellett élned. Sok transz ember közösségi coachinggal és performatív bemutatkozással kerülte meg ezeket a korlátozásokat, de sok ember úgy gondolja, hogy ha nem felelsz meg az összes kritériumnak, akkor nem vagy eléggé transz ahhoz, hogy elkezdd a tranzíciót.

2011-ben a HBIGDA átszervezte magát, hogy reagáljon a transzneműek megértése és elfogadása terén egyre növekvő nyomásra, és új nevet vett fel: World Professional Association for Transgender Health (WPATH). A WPATH ezután tényleges transznemű emberek irányításával (ez volt az első alkalom a szervezet történetében) egy teljesen új ellátási standard-rendszert (SoC, 7. verzió, az első tíz év után) adtak ki, amely elhagyta a Benjamin-skálát, és a konkrét egyéni tünetekre összpontosított, valamint teljesen elválasztotta a nemet a szexualitástól. Két évvel később, 2013-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság megváltoztatta diagnosztikai kritériumait, hogy azok megfeleljenek a WPATH SoC-nek a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM) 5. verziójában, és a nemi identitászavart a nemi diszfóriára cserélte. Ezzel a változással az orvosi kezelés minden transz ember számára elérhetővé vált az Egyesült Államokban.

Ez a legfőbb oka annak, hogy a transzneműek jelenléte az elmúlt évtizedben világszerte rohamléptekben kezdett nőni. A könnyebb hozzáféréssel együtt jár a nagyobb szám, a nagyobb számmal együtt jár a nagyobb láthatóság, a nagyobb láthatósággal együtt jár a nagyobb tudatosság, és a nagyobb tudatossággal együtt jár a kezeléshez való hozzáférés. [Egy 2014-ben végzett tanulmány](https://williamsinstitute.law.ucla.edu/wp-content/uploads/TransAgeReport.pdf) szerint az Egyesült Államokban a felnőttek 0,6%-a és a fiatalok 0,7%-a azonosította magát transzneműként, [egy 2016-ban végzett tanulmány](https://www.cdc.gov/mmwr/volumes/68/wr/mm6803a3.htm) szerint a középiskolás korú diákok 1,8%-a azonosította magát transzneműként, és [a GLAAD által 2017-ben végzett felmérés](https://www.glaad.org/files/aa/2017_GLAAD_Accelerating_Acceptance.pdf) szerint a 18-34 éves válaszadók 12%-a nem azonosította magát ciszgenderként.

A transznemű emberek előbújnak a szekrényből; mindenhol ott vagyunk.

## Tehát mi is az a Nemi Diszfória?

{!{
<div class="gutter">
  <blockquote>
    <strong>Disz·fó·ri·a</strong> - <em>Főnév</em><br>
    Az élettel való általános nyugtalanság vagy elégedetlenség állapota. Az eufória ellentéte.
  </blockquote>
</div>
<div class="gutter print-span4">
  {{import '~/img' images.glue className="card print-span4"}}
</div>
}!}

Mind a ciszgender, mind a transznemű emberek körében elterjedt tévhit, hogy a nemi diszfória kizárólag a saját testtel kapcsolatos fizikai kellemetlenségekre utal. Ez a hiedelem azonban, hogy a nemi diszfória központi eleme a testi diszkomfortérzés valójában tévhit, és nem is többségi összetevője a nemi diszfória diagnózisának. A nemi diszfória az élet számos aspektusát érinti, beleértve azt, hogy hogyan érintkezel másokkal, hogyan érintkeznek mások veled, hogyan öltözködsz, hogyan viselkedsz, hogyan illeszkedsz a társadalomba, hogyan érzékeled a körülötted lévő világot; és igen, hogyan viszonyulsz a saját testedhez. Következésképpen a WPATH SoC 7 és a DSM-5 támogatói azt szokták mondani, hogy nem kell diszfóriával rendelkezned ahhoz, hogy transznemű legyél. Ezt a kijelentést gyakran mantraként ismételgetik, mivel tájékoztatják azokat az embereket, akik nem éreznek jelentős testi diszkomfortérzetet, hogy ők is lehetnek transzneműek.

A nemi diszfória elvileg az énben rejlő helytelenség érzése. Ennek a helytelenségnek nincs logikai háttere, nincs semmi, ami megmagyarázná, nem lehet leírni, hogy miért érezzük így, egyszerűen csak ott van. A létezésedben lévő dolgok helytelenek, és még azt is nehéz lehet megfelelően azonosítani, hogy mely dolgok *nem* helytelenek.

Úgy lehet legjobban szemléltetni, mintha gyerekként felnőtt kesztyűt viselnél. A kesztyűbe bele tudod dugni a kezed, és az ujjaid a kesztyű ujjbegyeihez illeszkednek, de a kesztyűvel való ügyességed erősen akadályozva van. Lehet, hogy fel tudsz venni valamit, de nem tudod úgy manipulálni, mint egy felnőtt. A dolgok egyszerűen nincsenek rendben.

Evey Winters így írta le [a Diszfória posztjában](https://eveywinters.com/on-dysphoria-before-enduring-and-after/):

> Ültél már valaha valahol nyilvános vagy hivatalos helyen, és hirtelen viszketett a lábfejed? Nem mintha ott helyben le tudnád venni a cipődet és megvakarni, ezért elviseled a belső haldoklás érzését, miközben ez a viszketés egyre csak nő és nő, amíg készen nem állsz arra, hogy megöld a következő embert, aki megszólít.
>
> Vagy amikor fiatalabb voltam, reggelente, iskola előtt kábeltévét néztem. Mivel a 90-es évek elején műholdadások voltak divatban, időnként bekapcsoltam a kedvenc csatornámat, hogy nézzem a műsoraimat, miközben ettem a reggelimet, és a Power Rangers-t láttam - de a hang egy másik csatornáról jött (általában a meteorológiai csatornáról). A kép rendben volt. A hang is rendben volt. De a kettő közötti eltérés? Ez az a fajta frusztráció, ami gyerekként egész nap veled van.
>
> Ez az az érzés, amikor egy ropogós, frissítő diétás kólát kérsz, és a kiszolgáló azt mondja: "Pepsi is jó?".
>
> Tudni, hogy valami nincs rendben, és nem tudsz semmit sem tenni ellene.

A nemi diszfória alapvetően egyszerű érzelmi reakció arra, hogy az agy tudja, hogy valami nem illik jól az összképbe. Ez az inkongruencia olyan mélyen van a tudatalattiban, hogy nincs nyilvánvaló üzenet arról, hogy mi a probléma. Az egyetlen mód, ahogyan azonosítani tudjuk, az általa kiváltott érzelmek révén történik. Tudatunk vagy pozitív (eufória) vagy negatív (diszfória) visszajelzést kap aszerint, hogy aktuális környezetünk mennyire illeszkedik belső énképünkhöz. A tranzíció része, hogy megtanuljuk felismerni ezeket a jeleket.

A cisznemű emberek is kapják ezeket, de mivel a jelek általában a környezetükhöz igazodnak, természetesnek veszik őket. Volt azonban néhány figyelemre méltó eset, amikor egy ciszgender személyt [olyan helyzetbe hoztak](https://www.teenvogue.com/story/maisie-williams-arya-stark-game-of-thrones-affected-her-body-image), amikor nemi diszfóriát tapasztalt. Voltak kísérletek arra, hogy ciszgender gyermekeket [ellenkező neműként](https://www.nytimes.com/2004/05/12/us/david-reimer-38-subject-of-the-john-joan-case.html) (Figyelem: öngyilkosság) neveljenek, azonban ezek mindig kudarcba fulladtak, mivek a gyermek elkerülhetetlenül másnak vallotta magát.

Az eufória és a diszfória, az izgalom és az ellenszenv impulzusai sokféle módon nyilvánulnak meg, némelyik nyilvánvaló, némelyik sokkal finomabb. A diszfória is változik az idő múlásával, új formákat ölt, ahogy az ember a tudatosság előtti állapotból a megértésbe és az átmenetbe kerül. Ennek a könyvnek az a célja, hogy ezeket a megnyilvánulásokat külön kategóriákra bontja és leírja, hogy mások is megtanulhassák felismerni őket.

Először azonban ki kell emelni valami nagyon fontosat, olyannyira fontosat, hogy nagy vastag betűkkel szedjük:

**MINDEN EGYES TRANSZ SZEMÉLY A DISZFÓRIA KÜLÖNBÖZŐ FORRÁSAIT ÉS MÉLYSÉGEIT TAPASZTALJA MEG.**

Nincs egyetemes transz-élmény, nincsenek egységes érzések és kellemetlenségek, *nem létezik egyetlen igazi transz-narratíva*. Minden transz ember a maga módján és mértékében éli meg a diszfóriát, és ami az egyik embert zavarja, az a másikat nem biztos, hogy kellemetlenül érinti.

Oké, ezt a kizáró okiratot le is tudtuk, térjünk rá a lényegre.